Most készülünk Berlinbe a jövő héten. Kíváncsi leszek ismét a német konyhára, az ízekre, a Kis-Isztambulban lévő török éttermekre, az utcai büfékre és persze a sörökre. Bár összehasonlítási alapom van, mert még szakközepes koromban az a szerencse ért, hogy 3 hónapot dolgozhattam szakácsként Friedrichshafen-Schnetzenhauzenben a Korona Hotel éttermében, ami szinte a Bodeni-tó partján volt. Nagyon nagy tapasztalat volt ez nekem, mindenféle szempontból.
Még 1997-ben sikerült kijutnom, és ráadásul úgy, hogy még fizetést is kaptam - akkor nem is keveset, 550 márkát havonta-, ha csak ezért mentem volna, már megérte kimenni. De nagyon sokat tanultam az alapoktól kezdve mindent. Például, biztosan banális dolognak hangzik, de megtanították a hagymát gyorsan kockázni, úgy, hogy az nem esik darabjaira, vagy halat filézni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem mutatták meg iskolában a szeletelést, a filézést, mert megmutatták, csak nem a leghatékonyabb módját. Életemben annyi hagymát, meg szalonnát nem vágtam fel, meg filéztem annyi halat, mint ott. Amikor jött a "Zwiebel schneiden, Speck Scneiden, vagy a filieren" mondat, már tudtuk a végzetünket, a hagymát a szalonnát és a halat. Hamar bele is jöttünk, de mellette azért csináltunk mást is.
Az tetszett, hogy minden nap közösen elvonultak a szakácsok felszolgálók ebédre. És, nagyon adtak ám ezekre az ebédekre. Rengeteg féle ételt kóstoltunk -nekem nagy élmény volt, hogy ilyeneket ehetek-, hátszíntől kezdve különböző sülteken át a rengeteg raguig. Vadas ételeik közül az őzragut, vagy ahogy ott mondják Rehragut, kedveltem a legjobban. Nagyon jól készítették el, érződött rajta a vörösbor, és a hozzáadott lekvár, de összhangban voltak az ízek, nem nyomták el sem egymás, sem a hús ízét. Tejszínes-gombás ragujuk is nagyon ízlett. És ami favorit volt, az a fehér kolbászuk, és még más egyéb sült kolbászuk. Ezeket ettem volna egyfolytában.
De volt még egy hússal töltött tésztájuk, amit Maultasche-nak hívtak, ha jól emlékszem. Ez az olaszos töltött tészták mammut változata. Hússal volt töltve, szerintem bármilyen darált hússal lehet tölteni, és ott paradicsomszósszal adták.
Itt tanultam meg a spaetzle(specle) tészta készítés rejtelmeit. Ez úgy készül, hogy a tojást fel kell verni, és közben kell adagolni hozzá a lisztet, persze sóval ízesítjük. Mi megkaptuk a tutit nagy mennyiségben. 10 tálca tojásból (tálcánéknt 30db) kellett készítenünk, és a tésztát kézzel kellett jó levegősre, könnyűre felverni. Nem panaszkodok, mert ezt is meg kellett csinálni. A végeredmény, egy hosszú, kissé lapos tészta, ami nagyon könnyű állagú, és laktató is egyben. Kisebb mennyiségben persze konyhai robotgéppel is fel lehet verni. Aki meg akarja csinálni, vegyen 10 darab tojást, üsse fel egy edénybe, és gépi habverő alkalmazásával, kezdje el a fokozatosan hozzáadott lisztet beledolgozni, és sóval ízesíteni. A sűrűsége a nokedlié lesz, de nem a hozzáadott víztől, hanem a veréstől (máshogy nem tudtam kifejezni), mert ugyanis levegővel telik meg a tészta. Háztartási boltokban, Vasedényben lehet venni spaezle szaggatót. Ezek után, úgy mint a nokedlit forró, sós, olajos vízben kifőzzük.
Nagyon remek köret ez is, érdemes kipróbálni. Mi ott Németországban barna mártással, apróra vágott, megsütött baconnel és rászórt sajttal ettük. Valmi fennséges volt, és ráadásul egyszerű is. És ami m még egy szuper változata volt ennek a tészának, az a savanyúkáposztás-szalonnás. Ezt úgy kell készíteni, hogy a csíkokra vágott szalonnát -bacon, vagy császár- kiolvasztjuk, majd az előre megfőzött savanyúkáposztát hozzáadjuk, ezt pirítjuk egy ideig barnásra, és a végén hozzákeverjük a spaetzle tésztát, bár ezt szerintem lehet nokedlival is készíteni.
Érdekes volt, mert ott rengeteg ételt ezzel a spaetzle tésztával ettek. A sülteket ugyanúgy, mint a különböző ragukat. És mindegyikhez ment, amihez adták, az volt ebben az érdekes. Itthon azért vicces lenne, mondjuk egy natúr sült hátszínt, egy kis szósszal esetleg, nokedlivel kérni. Persze, azért a panírozott húsokat nem ezzel eszik, ahhoz ott van a jól bevált sültkrumpli.
Ott lestem el azt a krumplit is, amit a grillezésnél leírtam. Az is egyaszerű, és nagyon jól megy köretként sültekhez, grill húsokhoz, zöldségekhez. csak annyit kell tenni, hogy a krumplikat megmossuk, kettévágjuk, és bele köménymagot, sót, és vajat teszünk, ezt alufóliába becsomagoljuk, és így sütjük készre. Hozzá lehet adni kapros, fokhagymás, sós joghurtot, tejfölt.
Minden este "csapatépítő" beszélgetések voltak rengeteg sör mellett, és volt egy jópár grillezéses, diszkós bulink is, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz, addig is türelmeteket kérem.
