Pár hete voltunk Badacsonyban, ismerjük meg jobban kis országunkat felkiáltással. Igazából csak kirándulni indultunk, de aztán kiderült, hogy jó időben érkeztünk, és igaz ez duplán is. Egyrészt, mert ragyogó napsütés volt egész nap, másrészt pedig pont akkor volt a szüreti fesztivál. Az mókás volt, hogy indiánt is lehetett látni, bár nem tudom hogy jön a szürethez, de ott voltak, zenéltek, csinálták ők is a hangulatot, ami fergeteges volt, sokan már nem voltak szomjasak a bortól, ment is a nagy dajdaozás.
Kiállított borokból nem sokat kóstoltunk, tudom nagy bűn, de nem nagy boros vagyok az igazat megvallva. Először Szermleytől egy olaszrizlinget az édeset és a szárazat. Később még egy édes vörösbort is kóstoltam, egy kissé füstös ízű bor volt ez, de kimondottan jól illett az édes ízvilág mellé.
Gyors terepfelmérés, és kóstolás után első célponjainknak a Kisfaludy-házat, és a Szegedy Róza présházat választottuk. Ezután még kicsit feljebb mentünk a Rózsakőhöz, hogy az ottani kilátóból megcsodálhassuk a kilátást. A tiszta időnek köszönhetően gyönyörű látványt nyújtott a szeptemberi táj. A kilátó után még kicsit megpihentünk a lakatos falnál. Vicces volt, hogy kerékbilincs is került rá. A mellette lévő táblán a kis történet is ott volt a Rózsakőről, és a lakatok jelentéséről. Remélem olvasható a képen lévő szöveg.
Ebédünk előtt még megnéztük Badacsonytomajon Európa első bazaltból készült templomát sajnos csak kívülről, mert be volt zárva. Kíváncsi lettem volna a vörös márványból, és fehér műkőből készült oltárra, valamint az Udvardi Erzsébet által készített táblaképekre, melyek a következő témájúak: Az utolsó vacsora, a Getszemáni éjszaka és Feltámadás. Később azonban megtudtam, hogy időpontot kell egyeztetni. Még tervezünk ide egy kirándulást, úgyhogy nem marad ki legközelebb. Kimerítő túránk után farkaséhesen estünk be a Borbarát étterembe. A házi készítésű bodza szörppel kezdődött a mi kis ebédünk. Hát valami mennyei íze volt. Kellően édes, és citromos ízzel. El lehet ám rontani, például, ha túl sok cukrot tesznek bele nagyon émyelyítő lesz az egész, de ezt nagyon eltalálták. Egy tárkonyos szürkemarha levesre burgonyagombóccal, cipőban és egy túróscsuszára esett a választásunk. Nyerő választás volt mind a kettő.
A leves jó sűrű, tartalmas alkotás volt, kellemesen fűszerezve, nem tolakodott egyik összetevő sem. A burgonyagombóc könnyű volt, mégsem esett szét, a hús is omlós,de nem a szétfőtt verzió volt. El is fogyott az utolsó cseppig, a cipó, meg az utolsó morzsáig. A cipó pont annyi levest vett fel, hogy a végére nem ázott szét, és könnyen meg tudtam enni azt is anélkül, hogy bárhol is lecsepegtettem volna magam. A másik remekmű a túrós csusza volt. A tészta ugyan bolti volt, de igazi tojásból készült, jó minőségben. Kellően megfőzték, nem ázott szét, nem ropogott sehol, pedig nem egy vékonyka tésztácska volt ez. a tésztát beleforgatták olvasztott szalonna zsírjába, a tepertőt meg ráöntötték a túróval és a tejföllel együtt. Nem volt száraz, nyögvenyelős, kellemesen csúszott a torkon lefelé. Egyszerű és zseniálisan elkészített fogás volt. még egy kávé belefért, aztán indultunk is tovább.
Még lelátogattunk a Badacsonytomaji strandra, kicsit onnan is gyönyörködni a kilátásban. Már csak a nagyon bátrak fürödtek, de a jó időt még kihasználták a kajakosok is.
Kis pihenőt követően indultunk vissza Badacsonyba, hogy még pár dolgot vegyünk magunknak a kirakodóvásárban. Egy természetes szappanokat árusító bódéhoz tévedtünk ahol egy körömvirágosat, és egy fahéj-mák kombinációjút vettünk. Eszémeletlen illata van mind a kettőnek. Gondolkoztunk még jópár dolgon, többek között fonott újságtartóban, egy fonott virágtartóban, de végülis még egy üveg szürkebarát lett a vége, és néhány édesség. Nehéz lett volna ezeket hazacipelni, ráadásul vonaton nem lett volna biztonságban a rohangáló fiatalságtól. Estére már elég jól összegyűlt a tömeg az utcabálhoz, de azt már nem vártuk meg. De azért még csorgattuk a nyálunk a színesebbnél színesebb (gondolom finomak is voltak) édességek láttán.
De ámuldoztunk még a különböző cserépedények és díszek láttán is. Gyertyatartótól a pálinkás palackig, minden volt. Sokféle só, és fűszertartó, gomba alakú kis dísztárgyak, vázák tömkelege állt hívogatóan a polcokon. Mind arra várt, hogy megvegyék. Különböző asztalterítők, rongyszőnyegek, kispárnák kínálták magukat. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne vegyünk egy-két kis porfogót.
A vonat kabinjába már csak beestünk, olyan fáradtak voltunk, de megért ezt a szép napot. Otthon sózsákként dőltünk az ágyba, hiába a jó levegő, és a sok gyaloglás megtette hatását. És tényleg vannak külföldön is szép helyek, de itt kicsiny országunkban is rengeteg csodás hellyel lehet találkozni, amit mindenképp meg kell nézni!
