Még egy utolsó bejegyzést megérdemel Bulgária. Először is az a kis eldugott étterem, ahol nagyon de nagyon beebédeltünk. Régóta hajkurásztam a Cacát, köznapibb nevén sprot halat. Kiskoromban ettük ezzel a hallal magunkat a totális betegségig, de de ahogy múlik az idő, az elkészítési módja is változik. Régen utcán sütötték csak úgy meztelen liszt nélkül, jól megsózva. Mellé nem kevésbé sósabb sültkrumplit adtak. Hát ezt nem lehetett meunni, még azután sem, hogy teleettük magunk vele. Hááát azok a régi szép idők.

De azért a legutóbbi nyaraláskor kóstolt sprot sem volt kevésbé jobb, csak máshogy készült. Ezt már lisztbe forgatták, és úgy sütötték, és nem csöpögött az olajtól. Egészségeseb talán. Mindenesetre ezt is sültkrumpliva, megsózva, citrommal bolondítva ettük. Nálam nagy sikert aratott.

Igazából sörkorcsolyaként funkcionál, de a nagy melegben, körettel, vagy salátával, ki hogy szereti, főételként is megállja a helyét. Nem kell szálkára figyelni, egyben, egészben, úgy, ahogy van meg kell enni. Elkészíteni egyszerű, venni kell kishalat, meg kell sózni, aki akarja belisztezi, és forró olajba, jó ropogósra ki kell sütni. És egy bulin, szerintem tényleg megállja sörkorcsolyaként a helyét. Arra kell figyelni, hogy jól le legyen csepegtetve az olaj. Nem biztos, hogy mindenki szereti, de halimádók körében nyerő lehet, pláne aki még a sört is szereti.

Az nagyon kellemes meglepetés volt a bolgár éttermeknél, hogy 1,5 literes ásványvizet is lehetett kérni, és szinte bolti áron. Ezt a balatoni éttermeknél is be lehetne vezetni. De nem nagy esély van rá. Mindenesetre tetszett nagyon ez a gyakorlatuk.

Bár török jellegzetesség, de Bulgáriában is nagy népszerűsége van az Airannak. Ez a joghurtos vizes sós ital víz helyett is nagyon jó. Kellemes íze van, nagyon jól oltja a szomjat, hűsít, és a kiizzadt ásványi anyagokat is pótolja. Aannyira bejött nekünk, hogy a hotel környékén lévő boltokból egy hét alatt sikerült kiinni a készletet, vagy legalábis sokat segítettünk, hogy kifogyjon. Hidegen eszméletelen, zseniális agy volt, aki ezt kitalálta. Bolgár joghurtból is kipróbáltunk, amit csak lehetett, de ezt már leírtam milyen. Ha valaki Bulgáriában jár, próbálni kell mindenképpen.

Söreik nagyon jók, künnyű, átlagosnak mondható alkoholtartalommal, és inkább kicsit kesernyésebb ízvilággal. Szóval, aki sörös, az is megtalálja a magának valót. És végül, de nem utolsó sorban, ami nagy favorit a Rakia. Ezt érlelve, nem érlelve árusítják mindenhogy bejött, pedig párlat, pálinkaügyben válogatós vagyok. A nem érlelt változatból a Burgas 63-at kóstoltam. Ez nagyon sok helyen van, jó minőségű, felsőbb kategóriás, viszont az ára kedvező ennek is, mint sok minden másnak. Az érlelt változatnak már nem jut eszembe a neve, de valami elképesztően egyben volt az egész. Íz, illat harmonikus, jól kijön a szőlő íze, az érlelés, pedig ad egy pluszt neki. Ez 10 évig érlelt volt, így már érthető, miért voltam oda érte.

Ásványvizekről még nem ejtettem szót. A legtöbb víz tele van ásványi anyagokkal, ezért nekem eléggé szokatlan volt az ízük. Némyelyikben éreztem egy elég erős meszes ízhatást, biztos a magas Kalcium tartalomtól. Hidegen érdemes ezeket inni. Melegen nekem már túl erős íze volt. De ízlések és pofonok.

Bulgáriában nagyon jól éreztük magunkat, finom ételek, finom italok és gyönyörű tájak társaságában. Szerintem azon helyek egyike, ahová érdemes elmenni.

Tavaly Prágában voltunk, ott is meglátogattunk pár éttermet, és a kolbászos bódékat a Vencel téren, de ez már egy másik bejegyzés lesz...