Tavaly ősszel jutottunk el Prágába 3 napra. Az időjárás az tipikus őszies (ősszel milyen is legyen, bár a mostani klímaváltozás következtében mi a tipikus őszi időjárás), reggel nyálkás, ködös, napközben viszont sütött a nap, de hideg volt. Kibírtuk, fázni nem nagyon fáztunk, mert egész nap úton voltunk, azért főleg, hogy legalább a főbb nevezetességeket meglátogassuk. Persze így sem sikerült eljutni mindenhová. Szokták mondani "Pest megér egy estet", hát Prága, és környéke több estet is megér.

Prága egy nagyon kellemes és élhető város, bár csak 3 napot töltöttünk el ott, de én ennyi idő alatt erre a következtetésre jutottam. Nem fogok írni a nevezetességekről, mert azokról bővebben , és pontosabban útikönyvekben lehet olvasni, ráadásul én fogalamzni sem tudok olyan szépen. Meg az ismereteim is hiányosak. Megtehetném, hogy bemásolok ide leírásokat, de én inkább azt írnám le milyen a város egy külső ember szemszögéből. Tisztaságot tanulhatnánk tőlük, egy eldobott szemetet nem láttunk, sőt még peremkerületekben, "lepukkantabb" részeken is jártunk, de ott sem volt jellemző a szeméthegy, sőt egyáltalán nem is volt. Ez már egy nagy pozitívum volt a szemünkben.

Fő közlekedési eszköz a villamos és a metró, buszozni nem is buszoztunk, biztosan van, de ez már az én tudatlanságom. Viszont azt megállapítottuk, hogy az ellenőrök ott is ugyanúgy a túristák lehúzására mennek rá, mint Budapesten. Napijegyet vettünk, de voltunk annyira droidok, hogy nem kezeltük le. Nem tudom, mit is gondolhattunk, de mindennap megvettük a magunk kis napijegyét, viszont biztos a mi figyelmetlenségünkből adódóan, azt már nem érvényesítettük. Metró lejáróban az ellenőr közeggel találkozva boldogan lobogtattuk a napijegyet. Erre ő komolyan ingatva a fejét közölte, ez márpedig nem jóés fizzesünk bírságot. A világon mindent mutattunk, azt hogy előző nap érkeztünk, mert pontos dátumra szólt a vonatjegyünk, az előző napi jegyünket, hogy mi nem akartunk lógni, mert előző nap is megvettük a jegyünket, de ő hajthatatlan volt. Persze a helyszínit kifizettük (mert megemlítette párszor a police szót), de elég keserű szájízzel, de utána ha már a fele átok bejött, amit rászórtunk, elég keserves élete lehet az elkövetkezendő években. Persze, ő is a munkáját végezte, meg mi nem lyukasztottunk, de azért emberségből egyesre vizsgázott, pláne, hogy tényleg nem akartunk mi bliccelni, és az előző napi jegyet is bemutattuk, de nem szabad általánosítani, mert lehet ő volt csak ilyen, bár csodák elég ritkán fordulnak elő.

A tömegközlekedés ennek ellenére nagyon bejött. Voltak új villamosok, retro villamosok modern belsőtérrel. Tiszta volt minden jármű kívül belül, sehol egy csöves, aki csak melegedni járt oda, sehol egy firka, összekarcolt üveg. És ez nemcsak a belvárosra jellemző, hanem kintebb eső részekre is. Metróztunk is jó sokat. Nagyon megfogott a metró állomások retró hangulata. Lehet, ha ott laknék, már nem annyira jönne be, de mint túristának, nagyon tetszett. Minden állomás más színű burkolatot kapott, látszott már rajta, hogy nem mostanában építették, de akkor is meg volt a sajátos hangulata. A kocsik viszont újak és, modernek, és nem győzöm ezt a  szót hangsúlyozni, tiszták voltak. Ehhez persze kell egy társadalmi felfogás, alapvető neveltség, hogy nem azért vannak ezek, hogy összetörjék, szétfirkálják, vagy még sorolhatnám. Persze nem akarok itt sem általánosítani, meg pálcát törni senki felett, de ki kell menni, és össze lehet hasonlítani az itteni, és az ottani viszonyokat.

Jópofa villamosokat láttunk, aminek az egész felületét tetőtől a kerekekig reklám céljából bematricázták. Jókat is derültünk egyes ragaszokon, mert ötletesek voltak.

Rengeteget sétáltunk, és hát ki is fáradtunk jó rendesen. Felfedeztünk egy kis pékséget, ahová be tudtunk ülni melegedni, és csak úgy bambulni a járókelőket egy jó forró kakaó és péksütemény társaságában. Nagyon finom péksüteményeket ettünk, egy vaníliás pudinggal töltött rudat, és egy elég bizarr kinézetű, de annál ízletesebb süteményt is többek között. Kelt tésztában felváltva volt körben mák és túrótölteklék,a  közepét pedig lekvárral töltötték meg. Hát mennyei volt, nagyon egyben volt az egész. Erre rá is kattantunk szépen. Amikor lehetett vettünk is ilyet. Ez a kétfajta, ami nagyon megmaradt bennem. Úgyanúgy vannak mini, kimérős pékáruk minden mennyiségben. Ha már édességnél tartottam, tudtam venni Deli csokit a nagy kedvencemet. Minden ízből be is raktároztam, mint a hörcsög. Mazsolásban, pisztáciásban, mars utánzatosban dúskáltam, nekem mindegyik tutira bejött. Sajnos itthon már egyáltalán nem látom ezeket.

Gyorsétteremben is megfordultunk, mert hát kell azt is. Egy KFC és egy McDonald's egységbe tévedtünk be. KFC ugyanolyan, a "Meki" is, apró eltérésekkel, nüansznyi dolgok voltak ezek, de azért megjegyeztük. Például ott a capuccino-ra fahéjat is szórtak, nem nagy dolog, meg nem is kötekedtem, csak észrevettem. Belső kialakításra, ahány "Meki" annyiféle, Pesten is vannak nagyon ötletes kialakítások, ugyanúgy, mint Prágában.

Két étterembe látogattunk el, az egyik a kihagyhatatlan Svejk, a  másik pár sarokra tőle, egy eldugott kis hely volt. A részletes menüt pedig holnap olvashatjátok:)