Körülbelül egy hónapja terveztük meg ezt a berlini utat. A kiutazás módja nem volt kérdés, a prága tapasztalatokból kiindulva a vonatra esett ismét a választásunk. Bár MÁV, de nagyon kultúrált fülkében voltunk, és ráadásul a jegy oda-vissza kijön 58 Euróból (kb. 15.660 Ft) egy főnek. Természetesen időben kell megvenni a jegyeket, mert elfogynak, a  MÁV  honlapján lehet érdeklődni a menetrend és jegyárak után is.

Az út hosszú, de ki lehet bírni, nekünk pont szerencsénk volt, mert csak ketten voltunk a fülkében, ezért ki is sajátítottuk magunknak az egészet, így vízszintesben töltöttük az időnk nagy részét. Nagyon praktikus egy nyakpárna beszerzése, mert még kényelmesebbé teszi az utat. Mi felfújható nyakpárnát vettünk az IKEA-ban, kis helyen is elfér, és később a hajón is nagy hasznát vettük. Éjszaka utaztunk -este 8 órakor indult a Keleti Pályaudvarról-, a teljes másnap is rendelkezésünkre állt úgy, hogy azért kipihenten fedezzük fel a várost. Sikerült úgy szervezni, hogy tulajdonképp 2 teljes, és egy majdnem teljes napot töltöttünk el a városban. A fülkék és a WC is tiszták voltak, és meg kell valljam most igazán kellemeset csalódtam a társaságban. persze lehet menni busszal, repülővel, mi ezt a módot választottuk.

Egyébként egyéni szervezésben éri meg kimenni, bár ezt nem is kell mondanom. A szállást egy hosteleket ajánló honlapon néztük ki. Ez egy hostel hajó volt, de sajnos nem volt dombornyomott kártyánk (ezen az oldalon csak ilyen típusú kártyával lehet fizetni), így felvettük a kapcsolatot az Eastern-Comfort Boat legénységével. E-mailben leszerveztük a szállást, az időpontot, az első éjszaka árát kellett előre átutalni, a többit helyben kellett kifizetni, így is egyszerű volt elintézni a foglalást. Egy éjszaka 50 Euróba került (kb. 14.000 Ft) kettőnknek. Lehet, hogy találtunk volna olcsóbbat, de ez így, hajón éjszakázva nagyon hangulatos volt. szerintem megérte. 

Reggelit lehetett kérni 4 euróért fejenként, amit mi első reggel ki is használtunk. Hideg reggeli volt sajtokkal, felvágottakkal, kenyérrel, vajjal, joghurttal, lekvárral, teával, kávéval és narancslével, nem kell nagy durranásra számítani, de elég volt, és laktató.

Ágyneműt lehet bérelni 5 Euróért, de mi vittünk hálózsákot, így ezt a kérdést is megoldottnak tekintettük. itt éjszakára használtuk a kis felfújható párnákat. Netezni lehet, de akinek van saját gépe ingyen wifi-t is igénybe vehet.

Megközelíteni nagyon könnyű, a központi pályaudvarról villamossal lehet eljutni a 3-as villamossal. Egészen a Warsói (Warschauer) útig kell elmenni, onnan pedig, egy laza 5 perces sétával jutunk el a hajóig.

Nagyon kis hangulatos, családias volt az egész, mert nem sok kabinja volt, reggelinél pedig a 3 asztalnál ült le mindenki, de sok jó ember kis helyen is elfér. Minden korosztály megtalálható volt, egészen a fiatal csoporttól kezdve a családokon át az idős házaspárokig. Mi a legalsó kabinok egyikében kaptunk helyet saját fürdővel. A Spree folyó szószerint egy karnyújtásnyira volt, ugyanis, ha kinyitottuk a kabin ajtaját, le tudtunk nyúlni a vízbe.

Fázni sem fáztunk, mert jutott a kabinokba hatékony fűtés, és melegvíz. Komfortos kis kabin, bár a szoba kicsi, de igazából csak alvásra használtuk, arra meg bőven elég.

A személyzet fiatal kedves, közvetlen emeberekből áll. A kulcsra vigyázni kell, mert ha elveszik 35 Eurót kell fizetni.

Egyébként innen mindenhová nagyon könnyen el lehetett jutni, nem a legközpontibb helyen van, de a közlekedés innen kiváló.

A berlini közelekdés nagyon kultúrált, a metrók, buszok, villamosok tiszták, sehol nincs összefirkálva. Sőt! Minden szerelvényben kiírták, hogy aki ha rongálót lát, szóljon a rendőröknek, és ha sikerül elkapniuk a rongálót, a bejelentő kap 600 Euró jutalmat, amit gondolom a károkozón vernek le. És úgy látszik működik, mert minden közlekedési eszköz patyolat tiszta.

Érdemes Berlin kártyát venni, amit lehet 48- 72 órára és 5 napra is kapni. A jegyet a legelső alkalommal érvényesíteni kell, ekkor rákerül az időpont és a dátum, aztán onnan ketyeg az idő. A 72 órás jegy 22 Euróba került. Kaptunk egy 3 napos jegyetkis könyvet hozzá, amiben benne volt, hogy hol tudjuk érvényesíteni ezeket a kedvezményeket, illetve a könnyebb tájékozódás érdekében, megtalálható benne a berlini metró és villamoshálózat, valamint városrészek térképei is. Rengeteg kedvezményt kaphatunk így éttermekben, látványosságok és múzeumok belépőjéből. Például a Tv-torony belépőjéből így 25% kedvezményt kaptunk.

Bár a vonatjegyünk Wannsee végállomásig szólt, mi leszálltunk a főpályaudvaron (Hauptbahnhof). Hatalmas nagy 5 szintes, és nagyon könnyen el lehet tévedni. Nekünk sikerült egy órát bolyongani, mire megtaláltuk a villamost. Itt a villamost és a metrót is a német vasúttársaság a DB működtetni, ezért van az, hogy egy pályaudvaron van a vonat és a villamos. Innen egy metró közlekedik a Brandenburgi kapuig, ez az U55, de ezt igazából egyszer sem vettük igénybe.

Amire az innen való továbbjutáshoz kell, az a villamos. a pályaudvaron a villamosok a 14-15-ös kocsiállásról indulnak. Innen mennek az S3,S75 jelzésűek.

Berlinben többféle eszköz is jár. Van a S-Bahn vagy másnéve Straßenbahn, ami sárga bordó festésű, ezek többnyire magasvasút jellegűek (remélem valamennyire látható a képen).

Az M jelzésű villamosok a megszokott földfelszínen közlekednek, ezek N jelzésűek, és sárgák.

Az U-Bahn, vagyis a metró szintén sárga, és ez jár föld alatt földfelett, földfelszínen, a jelzés U és mellette a vonal száma. Ezeket a jelzéseket kell figyelni és a végállomásokat, így a legbonyolultabbnak tűnő állomáson is könnyenel tudunk nagyon jól tájékozódni.

Járnak még a Berlini sárga emeletes buszok, ezeknek is hasznát vettük párszor. Nagyon izgalmas volt, bár a felső emelet az kissé alacsonyra sikerült, kicsit be kell húzni a fejeket. Magasabb növésűeknek nagy kényelmet jelent, az alsó szint. Ezekre a buszokra csak elöl lehet felszállni a jegy vagy bérlet felmutatásával, és hátul lehet leszállni. Érdekes módon itt tud működni ez a rendszer is, és nem hőbörögnek az emberek, hogy miért elöl lehet felszállni, és miért hátul leszállni.

Vasúthálózatuk, és a szerelvények modernek, újabbak, és mindenek előtt tiszták. A legtöbb vasútállomás nemdohányzó, a főpályaudvaron is az épület előtt lehetett rágyújtani. Szelektín szemétgyűjtés van szinte mindenhol.

A reginoális közlekedésbe 2 féle típus van, legalábbis, ahogy én láttam, és más is a vonatok festése. Vannak az ICE nevezetű gyorsvonatok, gondolom ezek az ottani InterCity vonatok. Ahogy anno a Megasztárban mondta Palcsó Tamás a szállásra, mi is csak azt tudtuk hirtelen mondani csodálokozásunkban, hogy "Olyan Modern". Hát ez Tényleg olyan modern, gyors, földönkívüli.

A másik fajta a teljesen piros, elgondolásom szerint személyvonatok voltak. Ezek egy és két szintes kivitelben szállították az utasokat. A kétszintes változatban utaztak a biciklisek, fent pedig a bicikli nélküliek, bár ez lent biztosan keveredett. Itthon is be lehetne vezetni ezeket az emeletes vonatokat. De egyébként Berlinben rengeteg kerékpáros közlekedik. Van aki elkerekezik a metró-, vagy villamosmegállóig, ott leteszi, esetleg lelakatolja, és este még mindig ott találja a tulajdonos. Próbálnánk meg ezt megcsinálni Budapesten. Nem biztos, hogy estére még ott találnánk szeretett bringánkat. És ott érdekes módon megfér biciklis, buszos, autós egyaránt.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ezalatt a 3 nap alatt is, és biztos, hogy ide még ki fogunk menni, mert sajnos nem minden fért bele, és van egy jópár múzeum, és nevezetesség, amit meg akarunk nézni. A három napot külön-külön írom le, háthas tudok egy-két ötletet adni egy útvonaltervhez.

Hát megérkeztünk Berlinből, igazából nagyon nehezen hagytuk ott a várost, de részletes beszámoló erről a 3 napról képekkel nemsokára következik. 3 memóriakártyát tele fényképeztem, kis idő kell a képek feldolgozásához.

Mindenekelőtt, nagyon jól éreztük magunk, amit bele lehetett sűríteni a 3 napba, azt megnéztük. De mindenképp kimegyünk mégegyszer az már biztos.

Nagyon jó kis bulikat tartottunk, ezt már elkezdtem ecsetelni, de előtte mindenképp le kell írnom a német főszakács Herr Lorbeer magyar gulyását. Neki a Balatonnál voltak barátai, és minden évben ellátogattak Magyarországra, és mivel járt már itt, és látott olyan embert aki gulyást készít, azt hitte tud ő is tud csinálni. Egyébként nagyon jólelkű, és segítőkész ember volt, amit a másik főszakácsról nem igazán lehetett elmondani(ugyanis ketten voltak a konyhán). Lényeg, hogy egy nap fel akart nekünk vágni a kedves Herr Lorbeer, és azt mondta, ő készít magyar gulyást. Hát elég érdekes látvány volt.

Az odáig rendben volt, hogy hagymát zsíron üvegesre pirította, de amikor egyszerre tette bele a húst és a krumplit, hát nem gyengén elkerekedett a szemünk, mikor majdnem kész volt, csak akkor tette bele a pirospaprikát, a sót, borsot, a paradicsomot, paprikát -az utóbbi kettőt ekkor is kell-. Leegyszerűsítve az elején és a végén kívül minden hibádzott. Azt hiszem még tett bele majorannát, ekkor tényleg kaptunk a szívünkhöz, hajunkat tömködtük vissza, nehogy megkopaszodjunk. A végterméket büszkén mutatta, kóstoltatta velünk. Finomnak finom volt, csak ez nem magyar gulyásleves. Szegényt kicsit kiverte a víz, de aztán mi kis tanuló senkik mutattuk meg a nagy főszakácsnak az eredeti gulyás receptet. Később még egyszer bevállaltuk, hogy mi készítjük el az ebédet, ami nagy sikert aratott a dolgozók körében. Hortobábyi húsospalacsintát készítettünk, tudom, elcsépelt, és mindenhol ezt adják, de azért megpróbáltuk. A gulyásos kis szösszenet után is megmaradt a jó viszony közöttünk, nagyon kellemeseket beszélgettünk vele, és a többiekkel munka után.

Minden nap a munka után közösen söröztünk mi szakácsok és a felszolgálók, amolyan gőzkieresztő beszélgetések voltak nagyon finom sörök társaságában. Nem jöttem rá azóta sem, hogy milyen indíttatásból, de a németek többsége, főleg a fiatalok a Dieselt (sör,kóla), a Spécit (kóla,narancs) isszák. Íze nem lesz jobb keverve, én külön-külön kólát, narancsot, tisztán a sört jobban szeretem. Rengeteg féle sört megkóstoltam világosat, búzát, barnát, ezek különböző változatait. Felső-erjesztésűt (ami inkább gyümölcsösebb karakterű), alsó-erjesztésűt (amit alacsonyabb hőfokon erjesztenek, és itt az élesztő nem a sör tetején végzi a munkáját, hanem a lé alján, ezért ezeknek a söröknek kicsit keményebb, kesernyésebb íze van -több komlót is adnak hozzá-), szűretlen- és szűrt búzasört (én  a szűretlen változatot favorizáltam, sokkal másabb volt a karaktere, az íze, mint a szűretlené) ittam. Valószínű ekkor kaphattam rá a barna, és a búzasörre. Általában 10 órakor zárt a konyha és az étterem, és minden nap -kivéve amikor szabadnaposak voltunk-, jó 1-2-órákat beszélgettünk, az elején inkább hallgattunk és tanultuk a német nyelv szépségeit.

Párszor az érdekes nevű Zungen Kuss (Nyelves Csók) nevű szórakozóhelyen kötöttünk ki, hajnalig bulizva, másnap persze munka volt. Részleteket itt nem mondanék:) Tartottunk jópár grillezős "csapatépítő"  összejövetel volt. Ekkor kollektíve kivonult mindenki egy rétre, ahol kivágtak egy fát a tetjét meggyújtották, és ahogy égett szakaszosan tolták a grillrács alá. Persze ez nem így történt, de közel jár az igazsához. Fa volt, elég vastag -de nem ott vágták ki, nem tudom, honnan került elő- és szakaszosan égetés is. Egy hatalmas grillrácson sütögette mindenki a maga kis kolbászkáját, zöldségét, pirította a kenyerét, mellőle pedig nem hiányozhatott a sör.

Ott tanultam meg egy bölcsességet, hogy "fehér kolbászhoz világos sört, sötét kolbászhoz barna sört iszunk". Ez nálam körülbelül az első kolbászig tartott. Igazából mindegy mit mivel, vagy lehet, hogy nem mindegy, de nem vettem észre különbséget. És már nagyon várom, hogy megint ehessek fehér kolbászt, mert az valami fennséges egy étel.

Sajnos nagyon hamaer eltelt ez a három hónap, és őszintén szólva nagyon jó barátságot kötöttünk az ottani emberekkel, azóta már nem tartjuk sajnos a kapcsolatot, el is telt 10 év, de még most is nagyon szívesen gondolok vissza az ott eltöltött hónapokra. Szakmailag is fejlődtem, nyelvet 3 hónap alatt többet tanultam, mint az iskolai évek alatt, és nagyon jó mebereket ismertem meg. Remek ételek kóstolhattam, finom söröket ihattam, láthattam, hogy nem olyan karót nyeltek ezek a német, mert bulizni azt tudnak. Elég könnyes volt a búcsú, de haza kellett mennünk, mert várt az iskola vissza.

Most ugyan Berlinbe megyünk, de a lehető legtöbb sört, és ételt meg fogom kóstolni, és a képes beszámoló sem maradhat majd el.

Most készülünk Berlinbe a jövő héten. Kíváncsi leszek ismét a német konyhára, az ízekre,  a Kis-Isztambulban lévő török éttermekre, az utcai büfékre és persze a sörökre. Bár összehasonlítási alapom van, mert még szakközepes koromban az a szerencse ért, hogy 3 hónapot dolgozhattam szakácsként Friedrichshafen-Schnetzenhauzenben a Korona Hotel éttermében, ami szinte a Bodeni-tó partján volt. Nagyon nagy tapasztalat volt ez nekem, mindenféle szempontból.

Még 1997-ben sikerült kijutnom, és ráadásul úgy, hogy még fizetést is kaptam - akkor nem is keveset, 550 márkát havonta-, ha csak ezért mentem volna, már megérte kimenni. De nagyon sokat tanultam az alapoktól kezdve mindent. Például, biztosan banális dolognak hangzik, de megtanították a hagymát gyorsan kockázni, úgy, hogy az nem esik darabjaira, vagy halat filézni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem mutatták meg iskolában a szeletelést,  a filézést, mert megmutatták, csak nem a leghatékonyabb módját. Életemben annyi hagymát, meg szalonnát nem vágtam fel, meg filéztem annyi halat, mint ott. Amikor jött a "Zwiebel schneiden, Speck Scneiden, vagy a filieren" mondat, már tudtuk a végzetünket, a hagymát a szalonnát és a halat. Hamar bele is jöttünk, de mellette azért csináltunk mást is.

Az tetszett, hogy minden nap közösen elvonultak a szakácsok felszolgálók ebédre. És, nagyon adtak ám ezekre az ebédekre. Rengeteg féle ételt kóstoltunk -nekem nagy élmény volt, hogy ilyeneket ehetek-, hátszíntől kezdve különböző sülteken át a rengeteg raguig. Vadas ételeik közül az őzragut, vagy ahogy ott mondják Rehragut, kedveltem a legjobban. Nagyon jól készítették el, érződött rajta a vörösbor, és a hozzáadott lekvár, de összhangban voltak az ízek, nem nyomták el sem egymás, sem a hús ízét. Tejszínes-gombás ragujuk is nagyon ízlett. És ami favorit volt, az a fehér kolbászuk, és még más egyéb sült kolbászuk. Ezeket ettem volna egyfolytában.

De volt még egy hússal töltött tésztájuk, amit Maultasche-nak hívtak, ha jól emlékszem. Ez az olaszos töltött tészták mammut változata. Hússal volt töltve, szerintem bármilyen darált hússal lehet tölteni, és ott paradicsomszósszal adták.

Itt tanultam meg a spaetzle(specle) tészta készítés rejtelmeit. Ez úgy készül, hogy a tojást fel kell verni, és közben kell adagolni hozzá a lisztet, persze sóval ízesítjük. Mi megkaptuk a tutit nagy mennyiségben. 10 tálca tojásból (tálcánéknt 30db) kellett készítenünk, és a tésztát kézzel kellett jó levegősre, könnyűre felverni. Nem panaszkodok, mert ezt is meg kellett csinálni. A végeredmény, egy hosszú, kissé lapos tészta, ami nagyon könnyű állagú, és laktató is egyben. Kisebb mennyiségben persze konyhai robotgéppel is fel lehet verni. Aki meg akarja csinálni, vegyen 10 darab tojást, üsse fel egy edénybe, és gépi habverő alkalmazásával, kezdje el a fokozatosan hozzáadott lisztet beledolgozni, és sóval ízesíteni. A sűrűsége a nokedlié lesz, de nem a hozzáadott víztől, hanem a veréstől (máshogy nem tudtam kifejezni), mert ugyanis levegővel telik meg a tészta. Háztartási boltokban, Vasedényben lehet venni spaezle szaggatót. Ezek után, úgy mint a nokedlit forró, sós, olajos vízben kifőzzük.

Nagyon remek köret ez is, érdemes kipróbálni. Mi ott Németországban barna mártással, apróra vágott, megsütött baconnel és rászórt sajttal ettük. Valmi fennséges volt, és ráadásul egyszerű is. És ami m még egy szuper változata volt ennek a tészának, az a savanyúkáposztás-szalonnás. Ezt úgy kell készíteni, hogy a csíkokra vágott szalonnát -bacon, vagy császár- kiolvasztjuk, majd az előre megfőzött savanyúkáposztát hozzáadjuk, ezt pirítjuk egy ideig barnásra, és a végén hozzákeverjük a spaetzle tésztát, bár ezt szerintem lehet nokedlival is készíteni.

Érdekes volt, mert ott rengeteg ételt ezzel a spaetzle tésztával ettek. A sülteket ugyanúgy, mint a különböző ragukat. És mindegyikhez ment, amihez adták, az volt ebben az érdekes. Itthon azért vicces lenne, mondjuk egy natúr sült hátszínt, egy kis szósszal esetleg, nokedlivel kérni. Persze, azért a panírozott húsokat nem ezzel eszik, ahhoz ott van a jól bevált sültkrumpli.

Ott lestem el azt a krumplit is, amit a grillezésnél leírtam. Az is egyaszerű, és nagyon jól megy köretként sültekhez, grill húsokhoz, zöldségekhez. csak annyit kell tenni, hogy a krumplikat megmossuk, kettévágjuk, és bele köménymagot, sót, és vajat teszünk, ezt alufóliába becsomagoljuk, és így sütjük készre. Hozzá lehet adni kapros, fokhagymás, sós joghurtot, tejfölt.

Minden este "csapatépítő" beszélgetések voltak rengeteg sör mellett, és volt egy jópár grillezéses, diszkós bulink is, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz, addig is türelmeteket kérem.

Biztosan jártunk már úgy biztosan, hogy nem nagyon volt ötletünk, mit is süssünk rágcsálni valónak, vagy vendégváró kis falatkáknak. Persze mondhatnánk azt, is hogy minek kellenek ezek, mert úgyis lesz ebéd, vacsora, de gondolom a beszélgetés nem megy egész este tányérok mellett. Megoldható az is, hogy persze bevásárolunk a boltban, és azt kínáljuk, de azért csak jobb, ha a saját kezünk által elkészített süteményeket kínáljuk. Ráadásul hozzávalóktól függően olcsón is ki lehet hozni ezeket.

Az alap a boltban is kapható leveles tészta, így azért gyorsabb. belisztezzük a gyúródeszkát, és kb fél cm vastagra kinyújtjuk a tésztát. Itt eldöntjük, hogy megtültjük, nagy nem. Ha nem ttöltjük körülbelül 4X4 cm-es kockákra vágjuk , tetejét megkenjük tojással, és ízlés szerint szórunk rá sajtot, köménymagot, tökmagot vagy napraforgó magot szórunk rá. Ezt előmelegített sütőben kb. 150 fokon készre sütjük, amíg szépen meg nem barnul a teteje.

A töltött verziónál, igazából a képzeletünk szab határt. Mi már többfélével is próbálkoztunk, nagy sikert aratott mind. Itt téglalapokat vágunk, attól függően, hogy milyen nagy falatokat akarunk. A sütés ugyanígy zajlik, előmelegített sütőbe tegyük, és szép barnásra sütjük a tetejét. A töltelék nagyon sokféle lehet, pár ötletet adnék:

-Szalonnás, hagymás: Bacont, füstölt szalonnát vagy császárszalonnát nagyon apróra vágunk (a legjobb, ha mind a 3 fajtából kerül bele). A vöröshagymát is apróra vágjuk, és kevés vajon megpároljuk puhára. A hagymát kihülés után összekeverjük a szalonnával, és már mehet is tölteléknek. mielőtt a tésztát ráhajtjuk a töltelékre a széleit kenjük be tojással, hogy ne nyíljon szét a sütés alatt. Ha megvan a kis táska, tetjét megkenjük tojással, és szórunk rá tökmagot vagy napraforgót.

-Spárgás,baconos: A spárgát készre főzzük, ha kész  a tészta téglalap szélességének megfelelő méretűre vágjuk. Ha ez megvan a spárgadarabokat betekerjük bacon-be, elég egyszer körbehajtani rajta, a fölösleges szalonnát levágjuk, az majd jó lesz a következőre. A begöngyölt spárgát rátesszük a tésztára, széleit megkenjük tojással, ráhajtjuk a tészta fülét, tetejét ugyanúgy megkenjük tojással. Szórhatunk rá sajtot, tökmagot, napraforgót.

-Sajtos: Reszelt füstöltsajtot, trappistát, esetleg márványsajtot teszünk a tészta egyik felébe, mint az előzőeknél ezt is behajtuk, tojással megkenjük a széleit tetejét. Itt durvára tört diót is zsórhatunk rá, jól megy a sajthoz.

-Spenótos: Ezt még régebben a McDonald's-ban szerettük meg, ígyhát elkészítettük a mi verziónkat. Kevés beschamel mártást készítünk, ami lisztből, vajból és tejből áll. Először 10 dkg vajat felolvasztunk, ebbe beleszórjuk a lisztet, ezt zsemleszínűre pirítjuk. Az állaga lehet morzsás is, mert úgyis öntünk hozzá tejet. Ezután tejet öntünk hozzá, és csomómentesre elkeverjük ,a mártásnak sűrű legyen az állaga, mert még hozzájön a spenót is. Legegyszerűbb fagyasztott spenótot venni, és azt használni. a spenótnak egy részét kiengedjük, mondjuk olyan 25 dkg-nyit. Ezt hozzátesszük a mártáshoz, ha szükséges lisztet még szórunk hozzá, hogy tényleg sűrű legyen, mert kifolyik a töltelék a sütés alatt. Sóval, borssal, és fokhagymával ízesítjük sűrű mártásunkat. Ha kész, ezt töltsük bele a tésztába. A sajtosnál, és itt is ügyeljünk arra, hogy a zéleket jól zárjuk össze, mert különben kifolyik a töltelék. Tetejét tojással megkenjük, sajttal megszórjuk.

Töltelékként használhatunk még juhtúrót  -amit kaporral, és köménnyel ízesítünk-, kolbásszal, sonkával, szalámival. Lehet, hogy egyfajta tészta, de sokféle ízvilággal, ha valakinek nem a töltött jön be, ott van a töltetlen.

A sütőbe a tepsit középre, vagy egyel feljebb tesszük, alá sütőrácsra tekert alufóliát rakunk, így nem ég meg a a sütemény alja. Ezt egyébként más sütőben készült ételeknél is alkalmazhatjuk.

Jó vendégvárás, és Jó étvágyat kívánok hozzájuk!

Múltkor egy nagyon finom halas szendvicset csináltunk, de ezt lehet más húsból is készíteni.

Boltban vettünk szezámmagos hamburgerzsemlét, paprikát, paradicsomot, salátalevelet. Az Aldiban lehet venni fokhagymás öntetet, ami lehet, hogy mű, de nagyon finom. Ízlés szerint hagymát is lehet rátenni. És természetesen a halat sem hagyjuk ki, ami egyszerű tengeri halfilé.

A halat sütőben is meg lehet sütni, grillezni, de serpenyőben is. Mi az előbbit a sütős verziót választottuk. Kis vaj kell egy tűzálló edény aljára, a halat megsózzuk, borsozzuk, citromozzuk, és fokhagymát is apríthatunk rá. Ezt az egészet szép pirosra sütjük. Ha van grillező a sütőben rá lehet segíteni azzal. Előtte a zöldségeket karikákra kell vágni. A zsemlét kettévágjuk, és kenyérpirítóban szép barnára sütjük, mindkét oldalát. Nagyon finom lesz tőle, és belefér a zsemle a pirítóba. Ezek után a zsemlére tesszük a zöldségeket, rá a halat, és nyakon öntjük a fokhagymás szósszal. Ezek után pedig jó étvággyal megesszük.

A paradicsomot, hagymát meg is lehet pirítani előtte, ettől csak finomabb lesz a szendvics. A vegetáriánusok se csüggedjenek el, mert lehet ám sütni padlizsánt, cukkinit is bele. Sőt gombafasírt is illik ehhez.

A gombafasírtot is egyszerű elkészíteni. Csiperkegomba, vagy ha van vargánya gomba kell hozzá kb fél kiló, 2 zsemle, 2 tojás, 1 közepes fej vöröshagyma, só, bors, friss petrezselyem, zsemlemorzsa, kevés füstöltszalonna.

A gombát és a vöröshagymát apróra vágjuk, a zsemlét beáztatjuk vízbe, majd jól kinyomkodjuk. A vöröshagymát úgy adjuk hozzá, hogy először az apróra vágott, és kiolvasztott szalonna zsírján vagy simán vajon megpirítjuk , nagyon finom ízt ad az ételnek. A gombát, a  zsemlét a tojást, és a vöröshagymát összekeverjük, ha esetleg folyós lenne a massza, szükség szerint zsemlemorzsát adunk hozzá. ízesítjük sóval borssal, friss, apróra vágott petrezselyem levéllel. Ha kész, kb. 2 cm vastagságú pogácsákat készítünk, és zsemlemorzsába forgatjuk. Már csak annyi marad, hogy olajban készre, barnára süssük, és már mehet is a szendvicsbe. Egyébként magában is nagyon finom.

És a hal helyett lehet csirke-, pulykamellet is használni, vagy sertés-, marhahúst. Öntet is rengeteg féle van, csirkéhez lehet akár currys öntetet, marha-, disznóhúshoz barbecue öntetet a fokhagymás helyett adni. Sőt, fel lehet turbózni sült sajttal is, ami annyiból áll, hogy serpenyőben vajat olvasztunk egy keveset, és a sajtot mindkét oldalon szép barnára pirítjuk. Ez mehet húsos- és vegetáriánus verzióba egyaránt.

Most sajnos kép nincs hozzá, de legközelebb, ha készítünk ilyet, mellékelem azt is. De addig is próbáljátok ki, mert nagyon finom. Nem nehéz elkészíteni, maximum negyed óra alatt készen is van, kivéve, ha gombafasírttal készül, úgy azért több időt vesz igénybe.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Pár hete voltunk Badacsonyban, ismerjük meg jobban kis országunkat felkiáltással. Igazából csak kirándulni indultunk, de aztán kiderült, hogy jó időben érkeztünk, és igaz ez duplán is. Egyrészt, mert ragyogó napsütés volt egész nap, másrészt pedig pont akkor volt a szüreti fesztivál. Az mókás volt, hogy indiánt is lehetett látni, bár nem tudom hogy jön a szürethez, de ott voltak, zenéltek, csinálták ők is a hangulatot, ami  fergeteges volt, sokan már nem voltak szomjasak a bortól, ment is a nagy dajdaozás.

Kiállított borokból nem sokat kóstoltunk, tudom nagy bűn, de nem nagy  boros vagyok az igazat megvallva. Először Szermleytől egy olaszrizlinget az édeset és a szárazat. Később még egy édes vörösbort is kóstoltam, egy kissé füstös ízű bor volt ez, de kimondottan jól illett az édes ízvilág mellé.

Gyors terepfelmérés, és kóstolás után első célponjainknak a Kisfaludy-házat, és a Szegedy Róza présházat választottuk. Ezután még kicsit feljebb mentünk a  Rózsakőhöz, hogy  az ottani kilátóból megcsodálhassuk a kilátást. A tiszta időnek köszönhetően gyönyörű látványt nyújtott a szeptemberi táj. A kilátó után még kicsit megpihentünk a lakatos falnál. Vicces volt, hogy kerékbilincs is került rá. A mellette lévő táblán a kis történet is ott volt a Rózsakőről, és a lakatok jelentéséről. Remélem olvasható a képen lévő szöveg.

Ebédünk előtt még megnéztük Badacsonytomajon Európa első bazaltból készült templomát sajnos csak kívülről, mert be volt zárva. Kíváncsi lettem volna a vörös márványból, és fehér műkőből készült oltárra, valamint az Udvardi Erzsébet által készített táblaképekre, melyek a következő témájúak: Az utolsó vacsora, a Getszemáni éjszaka és Feltámadás. Később azonban megtudtam, hogy időpontot kell egyeztetni. Még tervezünk ide egy kirándulást, úgyhogy nem marad ki legközelebb. Kimerítő túránk után farkaséhesen estünk be a Borbarát étterembe. A házi készítésű bodza szörppel kezdődött a mi kis ebédünk. Hát valami mennyei íze volt. Kellően édes, és citromos ízzel. El lehet ám rontani, például, ha túl sok cukrot tesznek bele nagyon émyelyítő lesz az egész, de ezt nagyon eltalálták. Egy tárkonyos szürkemarha levesre burgonyagombóccal, cipőban és egy túróscsuszára esett a választásunk. Nyerő választás volt mind a kettő.

A leves jó sűrű, tartalmas alkotás volt, kellemesen fűszerezve, nem tolakodott egyik összetevő sem. A burgonyagombóc könnyű volt, mégsem esett szét, a hús is omlós,de nem a szétfőtt verzió volt. El is fogyott az utolsó cseppig, a cipó, meg az utolsó morzsáig. A cipó pont annyi levest vett fel, hogy a végére nem ázott szét, és könnyen meg tudtam enni azt is anélkül, hogy bárhol is lecsepegtettem volna magam. A másik remekmű a túrós csusza volt. A tészta ugyan bolti volt, de igazi tojásból készült, jó minőségben. Kellően megfőzték, nem ázott szét, nem ropogott sehol, pedig nem egy vékonyka tésztácska volt ez. a tésztát beleforgatták olvasztott szalonna zsírjába, a tepertőt meg ráöntötték a túróval és a tejföllel együtt. Nem volt száraz, nyögvenyelős, kellemesen csúszott a torkon lefelé. Egyszerű és zseniálisan elkészített fogás volt. még egy kávé belefért, aztán indultunk is tovább.

Még lelátogattunk a Badacsonytomaji strandra, kicsit onnan is gyönyörködni a kilátásban. Már csak a nagyon bátrak fürödtek, de a jó időt még kihasználták a kajakosok is.

Kis pihenőt követően indultunk vissza Badacsonyba, hogy még pár dolgot vegyünk magunknak a kirakodóvásárban. Egy természetes szappanokat árusító bódéhoz tévedtünk ahol egy körömvirágosat, és egy fahéj-mák kombinációjút vettünk. Eszémeletlen illata van mind a kettőnek. Gondolkoztunk még jópár dolgon, többek között fonott újságtartóban, egy fonott virágtartóban, de végülis még egy üveg szürkebarát lett a vége, és néhány édesség. Nehéz lett volna ezeket hazacipelni, ráadásul vonaton nem lett volna biztonságban a rohangáló fiatalságtól. Estére már elég jól összegyűlt a tömeg az utcabálhoz, de azt már nem vártuk meg. De azért még csorgattuk a nyálunk a színesebbnél színesebb (gondolom finomak is voltak) édességek láttán.

De ámuldoztunk még a különböző cserépedények és díszek láttán is. Gyertyatartótól a pálinkás palackig, minden volt. Sokféle só, és fűszertartó, gomba alakú kis dísztárgyak, vázák tömkelege állt hívogatóan a polcokon. Mind arra várt, hogy megvegyék. Különböző asztalterítők, rongyszőnyegek, kispárnák kínálták magukat. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne vegyünk egy-két kis porfogót.

A vonat kabinjába már csak beestünk, olyan fáradtak voltunk, de megért ezt a szép napot. Otthon sózsákként dőltünk az ágyba, hiába a jó levegő, és a sok gyaloglás megtette hatását. És tényleg vannak külföldön is szép helyek, de itt kicsiny országunkban is rengeteg csodás hellyel lehet találkozni, amit mindenképp meg kell nézni!

Azok a jó kis grillezős, bográcsozós összejövetelek milyen szuperek is, pláne, ha az idő is a csapat mellett van. Az a jó ebben a kerti sütés, főzésben, hogy számtalan féle  remekművet lehet elkészíteni akár grillen, akár a bográcsban. Itt is kibontakozhat az ember kreativitása, ügyessége. Biztosan ismer mindenki tuti recepteket, én az enyémeim osztanám meg a kedves olvasóköözönséggel.

A legjobb találmány grillezésre szerintem a tárcsa, ha tudtok ilyet szerezni, mindenképp le kell csapni rá. Hogy miért? Nem csöpög a zsír a parázsba, ezért nem kell percenként sózni, elfojtani a tüzet, vastagabb húsokat középen a vékonyabbakat szélen tudjuk sütni, így nagyjából egyszerre készülnek el. De ha rácsos van, akkor alufóliát kell a rácsra tenni, vagy már vannak ezek a grillezős alutálkák, bár ezek nem jöttek be nekem.

Grillhúsok pácolásához én zöldfűszert használok. Oregánót, kakukkfüvet, majorannát, rozmaringot, metélőhagymát, fokhagymát, vöröshagymát. Illetve borsot, néha mustárt. Ezt szórom a húsokra, illetve kenem meg. Mustáros variációt csak borssal, mustárral, és leöntve olajjal készítem. A zöldfűszereset pedigrétegenként a réteg hús rá a fűszer, fokhagyma, vöröshagyma. majd olaj, ezt kell ismételgetni, amíg tele lesz a tál, vagy elfogy a hús. Pácolásnál nem szabad sózni, mert a hús kiengedi értékes levét, és rágós gumiszerű lesz. Sót, azt sziggorúan sütéskor teszünk rá, illetve aki szereti a grillfűszer-keveréket, azt. Ezek egyszerű pácok, mégis nagyon ízletes lesz a hús, és így azért rá lehet szokni rendesen a grillezésre.

Sertés húsokat, tarját combot, és én oldalast is, legalább 4 nappal előtte kell bepácolni, mert így lesz omlós, porhanyós sütéskor. Nem lesz semmi baja ez alatt, mert az olyaj gátolja a romlást, és csak érni fog. Szárnyas húsokat előtte 2 nappal is lehet. Marha húst hátszínt, bordát minimum 1 héttel előtte, így biztosan olvadni fog a szánkban a hús, mint a vaj. Sütés az már az egyénen múlik, ki hogy szereti. Átsütve, félig véresen, véresen ízléstől függ.

Egy jó tanácsot kaptam nemrégiben, ha vastag a steak, nem is kell pácolni, csak úgy meztelenül megsütni, és sütés közben kell kenegetni fűszeres olajjal, vagy ecset helyett lehet használni rozmaringot is. Nem tudom ti próbáltátok-e már, de kíváncsi vagyok a végeredményre.

És a bográcsozás, amit nagyon szeretek még, és hát én készítem ezeket. Bográcsozáskor borozok, vagy fröccsözök, míg a többiek elvannak egymással. Persze a társas életből kiveszem én is a részem. ha pörkölt készül, vagy gulyás nagyon fontos az alap. Én olaj és zsír helyett szalonnát használok, mert pont annyi zsír sül ki belőle, amennyi kell, és nem lesz a tetjén 2 cm zsiradék. A hagymát, úgy, ahogy kell apróra vágom, és ezt a szalonna kisült zsírján üvegesre pirítom. Ha ez így kész, leveszem a tűzről, és megszórom pirospaprikával, majd vízzel felöntöm. Ezt a vízzel felöntős mozzanatot 2-szer 3-szor ismétlem meg, mert így lesz jó sűrű pörköltalapom. Ügyelni kell ezek után, nehogy a paprika odakapjon, mert akkor keserű lesz az egész, és kezdhetjük elölről. Ezek után belerakom a húst, és közben ízesítve főzöm félkészre. Bár sokan ellene vannak, de szoktam használni pirosaranyat, gulyáskrémet. Lehet, hogy vannak benne E adalékok, de mindenképpen javítják, kikerekítik az étel ízvilágát. Persze nem mindenhez használom ezeket, mondjuk egy tárkonyos-tejfölös raguhoz nem is illene.

Egy jó pörköltből már sokmindent lehet csinálni. Babgulyást, gulyáslevest, különböző ragukat és ami nagyon favorit nálam, az a káposztás bableves. Ez egyszerű nagyon, pörkölt kell hozzá, savanyú káposzta és fehér, apróbab puhára főzve. Ha kész a pörkölt, ezt a három összetevőt összeöntjük, paprikás, vöröshagymás, fokhagymás rántással és később tejfölös habarással sűrítjük, és kész a fennséges étel. Habarásnál ügyeljünk, hogy mielőtt hozzáöntjük az ételhez, a tejfölös habarásra szedjünk a levesből és keverjük el, majd így öntsük a leveshez. Ha így csináljuk, nem csomós lesz a fogás, hanem szép selymes.

A köretet azért nem hagyom ki. Ez többnyire alufóliában sült krumpli. Nem kell meghámozni a krumplit, csak jó alaposan megmosni, ezután félbevágom, és vajat, borsot, köményt, és sót teszek bele. Ezután belecsomagolom a fóliába, és már mehet is a parázsba. nagyon finom ragukhoz, grillezett dolgokhoz. Ha grillezett fogás mellé adjuk, a  krumplira lehet készítnei öntetet, ami nagyon felfrissíti, megkönnyíti az egészet. Alapja lehet tejföl vagy joghurt. Nem kell hozzá sokminden, csak metélőhagyma, kapor, fokhagyma és só. Ezeket az összetevőket összekeverjük, ezt még jó a sütés elején megcsinálni, mert mire készre sül a krumpli, addigra össze is érik.

Rövid szösszenetemből is kiderül, hogy nagyon soklehetőséget rejt a szabadban való sütés főzés. Én nagyon szeretem, mert az ételbe szálló pernye, a  szabad tűz különleges ízeket tud adni az általunk készített fogásnak. Ezért ha jobbra fordul az idő, irány a szabad levegő...

Az általunk látogatott kemény 2 étterem közül az egyik a Svejk volt. Én kocsma jellegű étteremnek mondom, de nagyon hangulatos a hely, egyedi atmoszférával, és érdekes belső dekorációval. Nagyon kellemes egy  hely, az biztos. Este, mikor mentünk még pont volt nekünk 2 hely, arra rá is raboltunk. Persze hamár Csehországban vagyunk söröztem. Barna sör a gyengém, ezért Barna Kozelt ittam. Érdekes élményem volt vele. Íze kissé édeskés gondolom a karamell malátától, kesernyés ez meg a festő malátától és a komlótól, volt. Bár nem ismerem a receptet, de erre gondoltam a kóstolgatás közben.

Később egy világos sört kóstoltam, az biztosan felső erjesztésű lehetett, mert nagyon kellemes, a felső erejsztésű sörökre jellemző, virágos, gyümölcsös és kissé édeskés illata volt. Ezeket a söröket ugyanis magasabb hőmérsékleten erjesztik, mint az alsó erjesztésűeket. A magasabb hőmérsékletnek köszönhetően alakulnak ki, az ezekre a sörökre jellemő gyümölcsös, virágos illatok. Nagyon megszerettem, később vásároltam is pár üveggel, ha emlékezni akarnék az ízére. Persze azóta már elfogyott, így marad az emlék.

Jajj, hát ami nagyon elragadó látvány volt, hogy minden egyes kis dolgon ott díszelget a Svejk. A csészén, a  tányér-alátéten, a székeken mindenhol lehetett találkoznia  figurával. Ennek örömére, vagy mert csak az étel neve nagyon családias volt, választottunk egy krumplilevest, ahogy a nagymama is készíti. Nem tudom kinek a nagymamája volt, de kalapot emelek előtte. Egy nagyon tartalmas krumplileves volt ez tejfölösen, hús is volt benne, illetve rengeteg zöldség: gomba, sárgarépa, petrezselyem. Nagyon fennséges volt, barna kenyérrel ráadásul laktató is, de csak csínján bántunk a kenyérrel mert még jött a második fogás. Ez a forró leves nagyon jót tett testünknek, lelkünknek, jól esett az őszi hideg után, benn egy jó meleg étteremben eszegetni.

És akkor jött a két második fogás. Egy elég bizarr étel, valamilyen palacsintának volt írva, a nevét már nem tudom, de lényege az az volt, hogy lehet egy palacsintába két nagy szelet füstölt-főtt tarját, természetesen a házi fajtát, és pároltkáposztát begöngyölni. Elmondom, sehogy. A vastag palacsintatészta félbe volt hajtva, és mint egy szendv icsben, ez a két összetevő egymásra halmozták. Laktatónak, mindenképp az volt, ízre meg szokatlan, mert ilyet még nem kóstoltunk. És jött az én fogásom, a Csülök. Ahogy a nagykönyvbe meg van írva, olyan volt. Vajpuha hús, röcögős háj, és rorpogós bőr. Ez mindent magában foglalta, amit egy csülöknek tudnia kell. Köretet nem hoztak, nem is kellett. Mellé adtak inkább tormát, mustárt és szeletelt póréhagymát. Mit ne mondjak teljesen kész voltam a végére, ki is fogott rajtam. A szívem majd megszakadt, amikor elvitték a maradékot, de már tényleg a szétdurranás határán voltunk. Ahhoz képest, hogy nagyon egy felkapott hely, a két levest, a két korsó sört,a  két kólát, két kávét, a két csésze levest, a palacsintás finomságot, és a csülköt "megúsztuk" 7500 Ft-ból. Szerintem ez egész barátságos ár egy ilyen bőséges vacsoráért. A kiszolgálás sallangmenetes, pörgős, de udvarias volt. Itt már találkoztunk a szervízdíjjal. Nekem meg van róla a véleményem, de ha nem tetszik, nem kell olyan helyen enni, tudom. Itt például igazából nem zavart, mert jól éreztük magunkat, finomat ettünk egy ilyen élménnyel lettünk gazdagabbak.

A másik étterem egész eldugott helyen volt, egy pincehelyiségben, nevére már nem emlékszem. ide ebédelni tértünk be utolsó nap. Egy könnyű kis ebédet megejtettünk, és már mentünk is tovább. Jó szokásomhoz híven söröztem. Egy "sima" világos legurult, ahogy kellett. Kellemes kesernyés íze volt. Választásunk egy párolt káposztás hússzeletre esett krumpli-knédlivel. a káposzta kissé savanykás íze jól ment a húshoz, meg a knédlihez, és a kenyér itt sem maradhatott ki, hiába kellett az energia a délutáni városnézésre.

Ha Prágában jártok, ne hagyjátok ki a Vencel-téren fellelhető kis büféket. Ott a kolbászokat mindenképp meg kell kóstolni. Igazából nem is lehet neki ellenállni, mert amikor elgyalogol az illatozó büfék mellett az ember, nem bírja megállni, hogy ne vegyen. És mennyire megéri megállni...

Nem hagyhattuk ki semmikép sem a bevásárló központokat sem. Az egyik a Kotva. Ez a kimondott Skála, és Centrum áruházak prágai változata. Minden emelet más osztály, régi időket juttatja az ember eszébe modernebb köntösben. Szemben ezzel az áruházzal szemben, de megférve áll a hipermodernmegakingsájz Palladium. Hatalmas komplexum 6 szinten rengeteg bolt, étterem, mozi, minden. Starbuckstól kezdve Nordseeig, minden van. Igazi trendi megaközpont. És pont akkor volt a "születésnapja" a központnak, rengeteg szórólappal, kedvezménnyel, amit mi nem használtunk ki. Beléptünkkor az jutott eszünkbe, hogy "ez mekkora ki....tt nagy".

Prágába nagyon érdemes elmenni, ha szépet akar látni az ember azért, ha enni akar az ember azért, ha sörözni azért. Egyet nem értek azóta sem. Aa várnegyedben az Arany utckácsába szedtek belépőt. Kérdem én, ahhoz, hogy szuveníreket vegyek még fizessek is? Hát elég mókás, és nem akarom, hogy egy sóher embernek gondoljatok, mert nem ilyen vagyok, de azért vannak elgondolkoztató dolgok a nagyvilágban.  De ilyen a turizmus, ahol pénzt lehet kérni, ott kérnek is. Van, ki megfizeti, van, aki tovább megy. Mi tovább mentünk, és inkább bementünk ugyanúgy a várnegyedben található játékmúzeumba. Hát az eszméletlen volt. A legrégebbi játékoktól kezdve a Barbie-kiállításig, minden volt. És még mindig azt mondom, hogy megérte elmennünk.

Idén Berlinbe készülünk, ugyanígy 3 napra, már nagyon várjuk, de addig még eltelik egy kis idő.

Tavaly ősszel jutottunk el Prágába 3 napra. Az időjárás az tipikus őszies (ősszel milyen is legyen, bár a mostani klímaváltozás következtében mi a tipikus őszi időjárás), reggel nyálkás, ködös, napközben viszont sütött a nap, de hideg volt. Kibírtuk, fázni nem nagyon fáztunk, mert egész nap úton voltunk, azért főleg, hogy legalább a főbb nevezetességeket meglátogassuk. Persze így sem sikerült eljutni mindenhová. Szokták mondani "Pest megér egy estet", hát Prága, és környéke több estet is megér.

Prága egy nagyon kellemes és élhető város, bár csak 3 napot töltöttünk el ott, de én ennyi idő alatt erre a következtetésre jutottam. Nem fogok írni a nevezetességekről, mert azokról bővebben , és pontosabban útikönyvekben lehet olvasni, ráadásul én fogalamzni sem tudok olyan szépen. Meg az ismereteim is hiányosak. Megtehetném, hogy bemásolok ide leírásokat, de én inkább azt írnám le milyen a város egy külső ember szemszögéből. Tisztaságot tanulhatnánk tőlük, egy eldobott szemetet nem láttunk, sőt még peremkerületekben, "lepukkantabb" részeken is jártunk, de ott sem volt jellemző a szeméthegy, sőt egyáltalán nem is volt. Ez már egy nagy pozitívum volt a szemünkben.

Fő közlekedési eszköz a villamos és a metró, buszozni nem is buszoztunk, biztosan van, de ez már az én tudatlanságom. Viszont azt megállapítottuk, hogy az ellenőrök ott is ugyanúgy a túristák lehúzására mennek rá, mint Budapesten. Napijegyet vettünk, de voltunk annyira droidok, hogy nem kezeltük le. Nem tudom, mit is gondolhattunk, de mindennap megvettük a magunk kis napijegyét, viszont biztos a mi figyelmetlenségünkből adódóan, azt már nem érvényesítettük. Metró lejáróban az ellenőr közeggel találkozva boldogan lobogtattuk a napijegyet. Erre ő komolyan ingatva a fejét közölte, ez márpedig nem jóés fizzesünk bírságot. A világon mindent mutattunk, azt hogy előző nap érkeztünk, mert pontos dátumra szólt a vonatjegyünk, az előző napi jegyünket, hogy mi nem akartunk lógni, mert előző nap is megvettük a jegyünket, de ő hajthatatlan volt. Persze a helyszínit kifizettük (mert megemlítette párszor a police szót), de elég keserű szájízzel, de utána ha már a fele átok bejött, amit rászórtunk, elég keserves élete lehet az elkövetkezendő években. Persze, ő is a munkáját végezte, meg mi nem lyukasztottunk, de azért emberségből egyesre vizsgázott, pláne, hogy tényleg nem akartunk mi bliccelni, és az előző napi jegyet is bemutattuk, de nem szabad általánosítani, mert lehet ő volt csak ilyen, bár csodák elég ritkán fordulnak elő.

A tömegközlekedés ennek ellenére nagyon bejött. Voltak új villamosok, retro villamosok modern belsőtérrel. Tiszta volt minden jármű kívül belül, sehol egy csöves, aki csak melegedni járt oda, sehol egy firka, összekarcolt üveg. És ez nemcsak a belvárosra jellemző, hanem kintebb eső részekre is. Metróztunk is jó sokat. Nagyon megfogott a metró állomások retró hangulata. Lehet, ha ott laknék, már nem annyira jönne be, de mint túristának, nagyon tetszett. Minden állomás más színű burkolatot kapott, látszott már rajta, hogy nem mostanában építették, de akkor is meg volt a sajátos hangulata. A kocsik viszont újak és, modernek, és nem győzöm ezt a  szót hangsúlyozni, tiszták voltak. Ehhez persze kell egy társadalmi felfogás, alapvető neveltség, hogy nem azért vannak ezek, hogy összetörjék, szétfirkálják, vagy még sorolhatnám. Persze nem akarok itt sem általánosítani, meg pálcát törni senki felett, de ki kell menni, és össze lehet hasonlítani az itteni, és az ottani viszonyokat.

Jópofa villamosokat láttunk, aminek az egész felületét tetőtől a kerekekig reklám céljából bematricázták. Jókat is derültünk egyes ragaszokon, mert ötletesek voltak.

Rengeteget sétáltunk, és hát ki is fáradtunk jó rendesen. Felfedeztünk egy kis pékséget, ahová be tudtunk ülni melegedni, és csak úgy bambulni a járókelőket egy jó forró kakaó és péksütemény társaságában. Nagyon finom péksüteményeket ettünk, egy vaníliás pudinggal töltött rudat, és egy elég bizarr kinézetű, de annál ízletesebb süteményt is többek között. Kelt tésztában felváltva volt körben mák és túrótölteklék,a  közepét pedig lekvárral töltötték meg. Hát mennyei volt, nagyon egyben volt az egész. Erre rá is kattantunk szépen. Amikor lehetett vettünk is ilyet. Ez a kétfajta, ami nagyon megmaradt bennem. Úgyanúgy vannak mini, kimérős pékáruk minden mennyiségben. Ha már édességnél tartottam, tudtam venni Deli csokit a nagy kedvencemet. Minden ízből be is raktároztam, mint a hörcsög. Mazsolásban, pisztáciásban, mars utánzatosban dúskáltam, nekem mindegyik tutira bejött. Sajnos itthon már egyáltalán nem látom ezeket.

Gyorsétteremben is megfordultunk, mert hát kell azt is. Egy KFC és egy McDonald's egységbe tévedtünk be. KFC ugyanolyan, a "Meki" is, apró eltérésekkel, nüansznyi dolgok voltak ezek, de azért megjegyeztük. Például ott a capuccino-ra fahéjat is szórtak, nem nagy dolog, meg nem is kötekedtem, csak észrevettem. Belső kialakításra, ahány "Meki" annyiféle, Pesten is vannak nagyon ötletes kialakítások, ugyanúgy, mint Prágában.

Két étterembe látogattunk el, az egyik a kihagyhatatlan Svejk, a  másik pár sarokra tőle, egy eldugott kis hely volt. A részletes menüt pedig holnap olvashatjátok:)

Még egy utolsó bejegyzést megérdemel Bulgária. Először is az a kis eldugott étterem, ahol nagyon de nagyon beebédeltünk. Régóta hajkurásztam a Cacát, köznapibb nevén sprot halat. Kiskoromban ettük ezzel a hallal magunkat a totális betegségig, de de ahogy múlik az idő, az elkészítési módja is változik. Régen utcán sütötték csak úgy meztelen liszt nélkül, jól megsózva. Mellé nem kevésbé sósabb sültkrumplit adtak. Hát ezt nem lehetett meunni, még azután sem, hogy teleettük magunk vele. Hááát azok a régi szép idők.

De azért a legutóbbi nyaraláskor kóstolt sprot sem volt kevésbé jobb, csak máshogy készült. Ezt már lisztbe forgatták, és úgy sütötték, és nem csöpögött az olajtól. Egészségeseb talán. Mindenesetre ezt is sültkrumpliva, megsózva, citrommal bolondítva ettük. Nálam nagy sikert aratott.

Igazából sörkorcsolyaként funkcionál, de a nagy melegben, körettel, vagy salátával, ki hogy szereti, főételként is megállja a helyét. Nem kell szálkára figyelni, egyben, egészben, úgy, ahogy van meg kell enni. Elkészíteni egyszerű, venni kell kishalat, meg kell sózni, aki akarja belisztezi, és forró olajba, jó ropogósra ki kell sütni. És egy bulin, szerintem tényleg megállja sörkorcsolyaként a helyét. Arra kell figyelni, hogy jól le legyen csepegtetve az olaj. Nem biztos, hogy mindenki szereti, de halimádók körében nyerő lehet, pláne aki még a sört is szereti.

Az nagyon kellemes meglepetés volt a bolgár éttermeknél, hogy 1,5 literes ásványvizet is lehetett kérni, és szinte bolti áron. Ezt a balatoni éttermeknél is be lehetne vezetni. De nem nagy esély van rá. Mindenesetre tetszett nagyon ez a gyakorlatuk.

Bár török jellegzetesség, de Bulgáriában is nagy népszerűsége van az Airannak. Ez a joghurtos vizes sós ital víz helyett is nagyon jó. Kellemes íze van, nagyon jól oltja a szomjat, hűsít, és a kiizzadt ásványi anyagokat is pótolja. Aannyira bejött nekünk, hogy a hotel környékén lévő boltokból egy hét alatt sikerült kiinni a készletet, vagy legalábis sokat segítettünk, hogy kifogyjon. Hidegen eszméletelen, zseniális agy volt, aki ezt kitalálta. Bolgár joghurtból is kipróbáltunk, amit csak lehetett, de ezt már leírtam milyen. Ha valaki Bulgáriában jár, próbálni kell mindenképpen.

Söreik nagyon jók, künnyű, átlagosnak mondható alkoholtartalommal, és inkább kicsit kesernyésebb ízvilággal. Szóval, aki sörös, az is megtalálja a magának valót. És végül, de nem utolsó sorban, ami nagy favorit a Rakia. Ezt érlelve, nem érlelve árusítják mindenhogy bejött, pedig párlat, pálinkaügyben válogatós vagyok. A nem érlelt változatból a Burgas 63-at kóstoltam. Ez nagyon sok helyen van, jó minőségű, felsőbb kategóriás, viszont az ára kedvező ennek is, mint sok minden másnak. Az érlelt változatnak már nem jut eszembe a neve, de valami elképesztően egyben volt az egész. Íz, illat harmonikus, jól kijön a szőlő íze, az érlelés, pedig ad egy pluszt neki. Ez 10 évig érlelt volt, így már érthető, miért voltam oda érte.

Ásványvizekről még nem ejtettem szót. A legtöbb víz tele van ásványi anyagokkal, ezért nekem eléggé szokatlan volt az ízük. Némyelyikben éreztem egy elég erős meszes ízhatást, biztos a magas Kalcium tartalomtól. Hidegen érdemes ezeket inni. Melegen nekem már túl erős íze volt. De ízlések és pofonok.

Bulgáriában nagyon jól éreztük magunkat, finom ételek, finom italok és gyönyörű tájak társaságában. Szerintem azon helyek egyike, ahová érdemes elmenni.

Tavaly Prágában voltunk, ott is meglátogattunk pár éttermet, és a kolbászos bódékat a Vencel téren, de ez már egy másik bejegyzés lesz...

Hát igen, a  grillkonyhájuk. Látványkonyha, tele van nyárson forgó, grill lapon sülő húsokkal, hatalmas nyársakkal és a konyhában pörgő szakácsokkal. Mert pörögnek, nem gyengén, de nem kapkodnak, megy minden a maga medrében. Elég gyors folyású a folyójuk.

Korábban szerepelt a kínálatukban egész csirke, darabolva, nyárson, de sajnos már leapadt az adag. Hát abból akkor ketten degeszre ettük magunk, csak úgy szuszogtunk a végén. Most helyette ettünk bárány, és disznóhús nyárson. Ezek bejöttek, mert egyik sem volt száraz, szétégetett. Nagyon kellemes fűszerezésű, kellően megsült húst kaptunk, a már jól megszokott salátával. Mit ne mondjak, elég is volt. Azért, hogy tudjunk levegőt kapni lesétáltuk azért.

Grillezve jött a tigrisrák, aminek nagyon bejött a füstös íze. Most mondhatjátok, persze, mert grillen csinálták, de amit kóstoltunk ilyen jellegű ételeket, egyiknek sem  volt az az agyonfüstözött íze. Ennek a ráknak kimondottan jól állt a füstös íz. Csak hát mire kibontottuk a húst a burokból, könyékig rákpáncélosak lettünk. De ez legyen a legnagyobb baj.

Hogy változatos legyen a rendelésünk megkockáztattam egy hatalmas steaket bors mártással. Közepesen átsütve kértem, csak csínnyán a vérrel alapon. A borsmártás selymes, pikáns ízű volt, a hús is úgy elkészítve, ahogy kértem. Külseje jó megsült, belül azért még marad elegendő lé.

jó nagy tányérra szervíroztak mindig, kicsit becsapós, tányéron nem mutat a legnagyobbnak, de amikor megettem, nem tudtam mitől laktam jól.

A nyársakkal úgy szaladgált a felszolgálók, mintha csak sima esernyők lettek volna. Persze esernyővel is lehet sérülést okozni, de a nyárs az kicsit keményebb. Ráadásul nem volt nagy területük a rohangálásra. Biztos van ez így más helyen is, hogy ennyire profi a bagázs, de azért akkor is felfigyel az ember ilyenekre, ha már volt szerencséje pár étteremben enni.

Igen. Ez A Djanni étterem, nagy A-val. Bulgária, Napospart, szerintem, kultikus étterme. Aki arra jár mindenképp nézzen be, és kóstoljon meg jópár fogást, megéri.

Ez az a hely, ahol az emberek szakadó esőben is sorban állnak, csak azért, hogy bejussanak. Ezt, ha nem saját szememmel látom, El sem hiszem. A környező éttermek, épp hogy tele, vagy félig, ez meg pörög ezerrel.

Az itteni éttermeknek is szerves része a behívó ember, a vendégszerző, a becsábító. It 3 ember van, 2 éve is ugyanezek voltak itt, most is. Az a legkomolyabb, hogy minden rétegnek megvan a maga behívóembere. Persze nincs leosztva ki kit hívhat be, de azért le lehet venni. Tenkó a szépfiú, aki a lányokat leveszi a lábukról, hogy később a barátjukkal odamenjenek. Boris a mindenes, Ő szerintem egy Jolly Joker, ugyanúgy be tud vágódni a lányoknál, mint mondjuk egy családnál, vagy azoknál, akik párban érkeznek. George pedig a sármos negyvenes, aki az érettebb korosztályt invitálja. Vacsoraidőben viszont nem a vendégszerzés volt sz elsődleges feladatuk, hanem az , hogy gördülékenyen váltsák egymást a vendégek. Mondhatnánk, hogy futószalagon jöttek mentek az emberek. Eszméletlen nagy volt az összhang közöttük, és a felszolgálók között. Minden vendégnek megtalálni a megfelelő helyet, mondjuk, hogy egy pár ne foglalja el a négyfős, vagy a nagyobb asztalt, nem kis meló. Sok kommunikáció kell és összhang ami teljes mértékben megvolt közöttük. Persze fontos  a maximális helykihasználás, minél több vendég, de akkor is tetszett, hogy mindenki tudta mi a dolga, mit hova, hol, hogy kell csinálni.

Kiszolgálás, profi, nagyon rohanós, de kellően figyelmes, nem tolakodó. Ez nem aza hely ahová ketten el lehet bújni. Pörgős, világi, mondhatnám azt is hogy trendi, a helyi ízekkel, bőséges kínálattal, és nagyon korrekt árfekvéssel. Ez az étterem nagyon kedvező árakkal dolgozik. Itt is nagyon finomak az ételek, kellően bőséges adagokkal. Pizzától, a roston sült fogásokig, a hagyományos bolgár konyha fogásaival, tengeri herkentyűkkel, szárnyasokkal, emlősökkel, salátával, mindennel meg lehet próbálkozni. Ezt szemmel tartva, amit abban az egy hétben ki lehetett próbálni, azt megízleltük. 1 hét természetesen nem elég, hogy egy étterem étlapját végigegyük, de elég ahhoz, hogy véleményt tudjunk mondani róla.

Rengeteg féle salátát ettünk. Kóstoltuk a polip-, tonhal-, tengergyümölcsei-, cézár salátát, és ami nem maradhat ki, ha bulgáriában jár az ember, az a Sopszka saláta.  Az alapanyagok frissek, ressek, ropogósak és nem egy utolsó szempont, hogy valami eszméletelen finomak, ízletesek. A bolgár joghurt szerintem verhetetlen a maga nemében, krémes, zamatos és könnyű. Egy főétel salátával nagyon laktató, és könnyű, nem lehet tőle megbetegedni, maximum szétdurranni.

Az étterem tengeri herkentyűi roston, párolva, főzve, rántva, szinte mindenhogy kaphatóak. Ami nagyon megfogott egy nagy tál feketekagyló (körülbelül 1 kg, persze héjastól) paradicsomos szósszal. Ez egy nagyon finom paradicsomos, fokhagymás, bazsalikomos, vöröshagymás, citromos szósz volt, ami az utolsó cseppig elfogyott. Kóstoltunk még tigrisákot grillen, tintahal karikákat panírozva, kisebb nagyobb halakat, kagylót panírozva, jó citromosan. Ha visszagondolok, már most kezdek jól lakni.

Csirke ételeik is nagyon ütősek. Tejszínes-kéksajtos-spenótos csirke és a csirkemell brokkolival és spárgával töltve, panírozva, tuti nyerő fogások. Persze ott van még a marha-, disznó-, birkahúsból készült ételek, amik legalább anyira finomak, mint a szárnyasok.

És amikért nagyon érdemes odamenni, azok a grillezett ételek, de ezt már csak holnap tudjátok meg, hogy milyen is...

Ott folytatnám, ahol tegnap abbahagytam, kicsit jobban kivesézve az általunk kipróbált éttermeket, ételeket. Sok az egyszerű étel, mégis zseniálisan tálalják az ottani szakácsok. Több esetben is ettünk minimális változatosságú alapanyagból készült ételeket, és mégis levett a lábunkról. Igen egyszerű, de nagyszerű, hogy közhelyesen mondjam.

Egy kis étterembe, aminek Plakamoto a neve véletlenül tévedtünk be Neszebárban. Nem volt feltűnő helyen, de megláttuk a hatalmas fügefát az udvaron, és a teraszról a kilátást. Ott ragadtunk, és nem bántuk meg. Árfekvése kedvező volt még úgy is, hogy Neszebár óvárosában volt. De egyébként egész korrekt árakkal dolgoztak a legtöbb helyen. És nem számoltak fel külön szervízdíjat sem sehol, ami rendkívül pozitív a hazai gyakorlatot figyelembe véve.

A nevét már nem tudom, de nagyon bejött, hogy az ebédet egy hatalmas fügefa árnyékában költhettük el. Később a nyaralás utolsó vacsoráját is itt fogyasztottuk el. Akiszolgálás első alkalommal is nagyon tetszett, nem tolakodó, kellően udvarias, figyelmes személyzet gondoskodott, hogy jól érezzük megunkat. Nagyon családias hangulat lengi körül. Fabútor mindenhol, egyszerű teríték, semmi sallang. Másodjára, sem volt igazából nagy gond, csak fizetésnél felejthettek el minket, mert kb 20 percet kellett várni a számlára, de nem siettünk nagyon, úgyhogy kibírtuk. Egyébként akkor is nagyon kedves volt a pncér, végén még elbeszélgettünk kicsit vele, és őszintén sajnáltam, hogy az volt az utolsó esténk ott.

Első alkalommal semmi extrát nem akartunk, de nem is baj. Tintahalkarikák rántva, és egy érdekes nevű hal: csernokop grillen sütve, vajas krumplival.

A Tintahalat remekül megoldották a szakácsok, nem volt rágós, panír is megfelelő vastagságú, jól átsütött kis szösszenet. Körettel pont elég volt egy ebédre, de azért még elfért mellé egy tiramisu is. Tudom nem bolgár étel, de nagyon finom, és könnyű volt az egész. Én a csernokopot próbáltam ki csak simán grillen és vajas krumplival.  Hmmmm... Jó ropogósra sütötték, de nem szárazra,pluszban még jól megcitromoztam. A vajas krumplit is jól eltalálták. Egyszerűnek hangzik, de el lehet rontani. Például úgy, hogy szétfő a krumpli, vagy csak mutatóba adnak hozzá vajat, és száraz lesz az egész. Itt addig főzték, amíg kell, és vajall is jól meglocsolták. Ez bejött... Ezután kértem még fügelekvárt, de ezt gyakorlatilag mézben érlelik. Édeszájú vagyok, bár nem minden ilyen mézben eltett dolgot kedvelek. Görögben ettem mézben érlelt mandarint, meg narancshéjat, na az nagyon, de nagyon nem volt bejövős. Cseresznyéjük volt a görögöknek, az viszont nagyon tetszett, úgy, mint itt ez a füge.

Utolsó vacsoránk itt elég későre sikeredett, úgyhogy már nem akartuk magunkat terhelni mindenféle nehéz étellel. Választásunk egy "tengergyümölcsei"-s tésztára, és egy nagy Plakamoto salátatálra esett. Hát azon a salátatálon volt minden, mint a búcsúban. uborka, paradicsom, olivabogyó, bab, káposztás-kukoricás érdekesség, feta féle sajt, paprika, a tzatziki bolgár változata, és kétféle fenomenálisan elkészített krém.  Az egyik padlizsán-, a  másik egy paprikakrém volt. Pislogtam először, hogy hát kenyér nem jár hozzá, de a végén rájöttem miért is nem. Hatalmas tányérról betúrni ezt az egészet nem volt egyszerű, de megbirkóztam vele. A tészta is elfogyott, bár nem volt rajta sokféle tengergyümölcs, azért nem panaszkodtunk rá. Hal, rák volt ez tejszínes szószban, finom tésztával. Egyszerű, mint a faék, de nagyon laktató, és jóízű fogás volt ez is. Érdemes megcsinálni, mert nem tart sokáig elkészíteni. Csupán hal kell hozzá, rák, tintahal, ki mit szeret, tejszín és tészta. Lehet ízesíteni fokhagymával, sóval, borssal, több nem is kell hozzá, és ráadásul még meg sem üli az ember gyomrát.

Következő hely, egy olyan étterem, ahová mi is jártunk, ahol este szó szerint sorban kellet állni, hogy be tudjon menni az ember. A neve Djanni Restaurant. De rről bővebben a következő bejegyzésben írok, mert ez az az étterem, ami megér egy hosszabb fejezetet...

(1. kép: a Plakamoto hangulatos kis étterem kertje látható; 2. kép: a csernokop vajaskrumplival; 3. kép: bőségsalátatál)

Idei utazásunk célpontja Bulgária volt ismét. Ezen a nyáron ugyanúgy, mint 2 éve, megint egy felejthetetlen nyaralást töltöttünk itt. Köszönhető a tengernek: fürdés, étkezés, és nem mutolsó sorban látvány szempontjából, az embereknek, a mentalitásuknak, a pezsgő életnek és még tudnám sorolin. A látvány elragadó, főleg este.

És itt kiragadnám az étkezést, mert ételekkel soha nem nyúltunk mellé, készült az halból, bárányból, disznóból, vagy zöldségből. Hát mit ne mondjak mindenevő vagyok, kollégiumon edződtem anno, de nem jelenti azt hogy bármilyen förmedvényt meg is eszek. Ennek megfelelően nagyon sok mindent ki is próbáltam idén is, két éve is.

Először is az éttermek ár-érték aránya, ami nagyon kedvező. Kevés pénzből is nagyon jól lehet lakni, több pénzből meg méginkább. Gondolom mindenki elmormol egy "Persze sok pénzből persze, hogy jól lehet lakni!" mondatot. De személyes tapasztalat, hogy egy nem olcsó étteremből jöttem ki már elég éhesen, meg nem kevésbé morcosan. 

Egy nyaraláson pont nem az ételeken spórolok, ezért nem is írok összeget mennyit fizettünk átlagban egy ebéd vagy vacsora alkalmával, de még mindig alacsonyabbak az árak, mint itthon. Fontosnak tartom, hogy az olcsóság nem megy a minőség kárára, legalábbis, ahol megfordultam. Bőséges adagokkal, változatos ízekkel, jó alapanyagokkal találkoztam. Ezeket nagyon sok helyen leírják, de tényleg ez van.

Olyan helyre is betévedtünk, ami nagyon messze esett az üdülő központok hatósugarától. Ezen a helyen sikerült is elkölteni 2 adag sültkrumplira, 1 nagy tányér apróhalra (Caca-fonetikusan írom), 2 L ásványvízre, 2 kólára, 2 kávéra kemény 1.500 Forintot. Persze ez elég szélsőséges példa, de ennyiből is jól lehetett lakni, ráadásul nagyon finom volt.

Ital szempntjából is bőséges a kínálat, mindenki megtalálja a magának tetszőt. Én pálinkás vagyok, ezért nem is hagytam ki az ottani szőlőpárlatot, a  Rakiát. Kóstoltam érleltet, nem érleltet, mindegyik ízlett. Volt, hogy vigyorgásig, volt, hogy nagy daj-dajozásig sikerült kóstolgatnom. Mást is ittam azért, például sok ásványvizet másnap. Tréfát félretéve sokmindenből lehet ám kóstolgatni elég rendesen, például koktélokból.

Röviden, aki akarja, az Bulgáriában is jól tudja érezni magát. Ételek, italok bővebben képekkel folyt. köv., ha sikerül megtalálnom a fényképeket róluk:)

Görög rakott krumpliról azt gondolnánk, hogy alapból van benne padlizsán. Pedig nem! Miért is? Mert a  padlizsán eredete Kelet-India vidékén keresendő. Innen került a Földközi-tenger európai partvidékére. A mediterrán vidéken igencsak elterjedt, nélülözhetetlen alapanyag, jó okkal, mert nagyon finom ételeket készíthetünk belőle. Ilyen receptek is lesznek megígérem:) Hazánkba török  "segítséggel" jutott be, ezért is az egyik neve: törökparadicsom.

Feta sajt annál inkább van benne. Eredeti hamisítatlan görög sajt. A görög Feta juhtejből készül, és csak az ebből készült sajtot lehet így nevezni.

Még mielőtt elriasztanálak bennetek írásomtól megnyugtatok mindenkit, hogy nem vagyok ám egy okoskodó, de gondoltam érdekességnek nem rossz:)

Kis kaland után visszatérek az eredeti receptemhez a rakott krumplihoz:)

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (ki milyet szeret, én sertéscombot használtam)

60 dkg krumpli

20-25 dkg Feta sajt

15 dkg sajt (lehet füstölt vagy natúr)

10 dkg vaj vagy margarin

2 fej vöröshagyma

2dl tejszín, max. 2 dl víz

só, bors, fokhagyma, ha lehet friss petrezselyemzöld, oregano és bazsalikom ízlés szerint

Tisztítsuk meg a vöröshagymát és vágjuk apró kockákra, hámozzuk meg a krumplit és vékony karikákra szeleteljük. Serpenyőben olvasszuk fel a vajat vagy margarint, tegyük bele a hagymát és pirítsuk enyhén barnára (vigyázat le ne égesd mert keserű lesz minden). Ezután adjuk hozzá a darált húst sózzuk (azt bele kell kalkulálni, hogy  a Feta is sós) borsozzuk, ezáltal levet ereszt. Adjuk hozzá a tejszínt és a vizet, végül a krumpli-karikákat. Ezt az egyveleget hagyjuk felforrni, ezután nyomjuk bele a fokhagymát, szórjuk bele az apróra vágott petrezselyemzöldet, bazsalikomot, és oreganot. Így ugyanis megmaradnak azok az aromák, amik a lelkét adják az ételnek. ezután még 1-2 percig hagyjuk forrni fedő alatt.

Melegítsük elő a sütőt. Közben tűzálló tálba teszünk egy réteget a tejszíneshúsoskrumplis alapból. Erre rámorzsoljuk a feta sajt felét, majd jön még egy réteg krumpli, és a maradék feta sajtot, és végüé az utolsó réteg krumplis "ragut".

kb 175 °C-os sütőben sütjük a legalsó szinten. Tehetünk rá alufóliát, de úgy hogy hagyjunk nyílást az elszálló párának, így, mire készre sül, a lé is elpárokog alóla. Ha már majdnem kész , vegyük le a fóliát szórjuk a rakott krumpli tetejére a sajtot, és készre sütjük, hogy a tetje szép barna legyen.

Remélem ízleni fog! Jó étvágyat kívánok hozzá:)